Hosszú hétvége.

Ugye ez a hétvége alapból 3 napos volt,de nekem 4,mert beteg voltam/vagyok,de semmi komoly nincs,szerencsére.Szóval igazából az első két nap,csütörtökön és pénteken,nem tudtunk túl sok mindent csinálni Miával,mert nagyon rossz idő volt.Mondjuk kimentünk kicsit labdázni de nem sokáig,mert hideg volt.
Aztán szombaton javult egy kicsit.Akkor tudtunk sétálni is menni habár rövid időre,mert anya nem szívesen engedett.:SS De mikor este mentünk sétálni,akkor hazafelé találkoztunk egy kan Golden Retriver-rel.Azt hittem van gazdája,mert pont akkor jött egy nő is,de hamar kiderült,hogy nem a gazdája.Nem is volt a kutyán nyakörv meg semmi.Hazáig követett minket.Amúgy nagyon barátságos volt és aranyos.Behoztam Miát és visszamentem hozzá és újból bejöttem,de aztán megint ki,mert eszembe jutott egy ház,ahol van egy Golden,de sajnos nem oda való volt.Akik sétáltatták akkor a kutyájukat azokat megkérdeztem,hogy tudnak-e róla valamit,de sajnos nem.Viszont ma már nem láttam,úgyhogy remélem,hogy hazament és semmi baja sincs.
Ma pedig elmentünk Mollyval és Zsófival sétálni a Köntösgátra délután.Mia tök normálisan jött,de amikor a Vág utcán mentünk akkor a járda közepén ült egy macska,aki nem volt hajlandó arrébb menni csak akkor amikor már 2 méterre voltunk tőle és mondtam neki kétszer,hogy sicc.Elég bátor volt.:DD Mia érdeklődött,hogy hova ment,de nem látta.Ezután csatlakozott hozzánk Zsófi meg Molly,így együtt mentünk a Vág felétől kb.Ekkor már húzott Mia meg ment volna előre,mert ugye neki kell elöl menni,meg mindent meg kell szagolni.Mikor a Köntösgátra értünk elengedtük őket és tök ügyesek voltak.*-* Kicsit később mikor már beljebb mentünk elővettem a teniszlabdát - ami mindkét kutya mániája - és dobáltam nekik,Zsófi meg fényképezett.Már kb 5 perce dobáltam és nem volt semmi gond addig,de egyszer csak elkezdtek morogni meg kicsit összekaptak.Gondolom Molly el szerette volna vinni a labdát de Mia nem hagyta vagy fordítva.A lényeg,hogy semelyikőjük sem hagyta magát.Kicsit összebalhéztak,de semmi komoly.Mondhatnám azt is,hogy csak egy kis kutyabaj volt.;DD Elraktuk a labdát és inkább csak sétáltunk tovább befelé.Mia egyszer csak meggondolt magát és elindult befelé.Szóltam neki nem tudom hányszor de rám se figyelt.Zsófi is szólt neki de semmi.

Teljesen befutott a Tóci patakhoz és nem jött csak ott bámult és szaglászott.Molly észrevette és egyből utána rohant.Neki is ordítottunk vagyis Zsófi,de ő sem volt hajlandó jönni.Aztán látjuk,hogy Molly leszalad a pataknál és a másik oldalt van.Természetesen Miának is mennie kellett utána.Aztán hívtuk őket és csodák csodájára Mia visszasprintelt aztán Molly is.A túloldalt vasúti sín van + madarak voltak odaát,akiket megkergettek.Zsófi lefektette Mollyt és elsétált megnézni,hogy mi van ott és kiderült,hogy pont ott van a híd,szóval azon sprinteltek át.Marha jó.Soha nem mentek még ilyen messzire el.Úgy tűnik egymásra rossz hatással vannak és felbátorítják egymást,de csak a hülyeségre... Aztán elindultunk visszafelé.Mia pórázon jött egy darabig,de aztán elengedtem és előttünk madarak voltak a nagy víznél(nem tó,hanem az esővíz meg a hó összegyűlt,így egy nagyobb helyen víz állt),ami be volt fagyva.Persze Mia azon keresztül futott át mint a hülye,mi meg ott röhögtünk rajta,hogy még csak a jég se szakadt be alatta. Mondjuk visszafelé már igen.:DD Összességében jó séta volt(♥♥),csak azt az elfutós dolgot nem csíptük annyira...
Mia tök fáradt és alszik,mint a bunda,de azért a kajáját követelte.;DD

A nagy vadász.;DD♥♥

"Repülööök."♥♥

Két ökör a labdáért bármit megtesz.♥♥

Enyhe szívroham.

Ma elmentünk egy kicsit nagyobb sétára,mint a minden napi,rendszeres három séta.A környékünkön sétáltam vele.Mikor elindultunk nagyon húzott.Próbáltam visszafogni de nem nagyon ment,ami azt jelentette,hogy nagyon hívta már a természet lágy öle.Elvégezte a dolgát és utána normálisan jött.És ami az egész séta alatt a legjobb és legörömtelibb dolog volt számomra,hogy elmentünk a Német juhászos ház előtt és a Német juhász jött,mint az őrült megint és ugatott,szaladgált a kerítés mellett jobbra-balra.Mia először ránézett de én rögtön rajtakaptam és szóltam neki,hogy "Mia,gyere!Lábhoz!" és meg se szólalt és rá se nézett a kutyára.Végig így mentünk el a hosszú kerítés mellett.*-* Annyira okos.♥♥ Amúgy gőzöm sincs,hogy miért pikkel annyira arra a kutyára,de a múltkor le sem lehetett állítani Miát.Akkor volt a nagy bepöccenésem és akkor határoztam el,hogy valamit nagyon meg kell változtatni.Na de menjünk tovább,ami miatt volt egy enyhe szívrohamom.Kifordultunk az egyik kis utcából és a másik utca sarkánál állt egy nagy,barna kutya.Először azt hittem,hogy kóbor mert nem láttam rajta nyakörvet meg a gazdáját sem,és gondoltam,hogy majd elmegy meg nem jön oda hozzánk,mert a kóbor kutyáknak annyira nem szokása ez.De erre nem,hogy elindult felénk,egyenesen sprintelt(mondjuk látszott a futásán,hogy nem úgy jön oda,hogy szétszedjen minket,hanem inkább olyan bohókásan,örült,hogy lát egy kutyát) és ahogy közeledett rájöttem,hogy egy nagyobbra nőtt Pitbullról van szó.Kb ekkor volt a 3 másodperces szívmegállás.Aztán hallom,hogy messzebbről fütyül valaki egy nagyot és hívja a kutyát,de az mit sem törődött vele.A srác meg messziről "Bocsi,bocsi." és meg elég érdekes hangon:"Nem bánt?" Erre a srác röhög és mondja,hogy csak játszani akar.Mia is betojt egy kicsit szerintem,plusz meg is ijedt,hogy ilyen hirtelen valaki ott terem előtte,aki kb négyszer nagyobb mint Ő és ráveti magát,hogy játszanak szóval odaszólt a Pitbullna,aki erre továbbszaladt és leszarta a gazdit és ment idegesíteni a kerítésen belül lévő kutyákat.A srác aig tudta megfogni,ott hajkurászta meg ordított neki,hogy menjen oda.Na de amúgy nem volt semmi gond szóval még élünk mindketten.:DD Mia nagyon ügyes volt ezután is,és okosan jött.Szépen,nyugodtan.Nagyon meg vagyok elégedve vele ma(is).♥♥

Most akkor mi van?

Régebbi kép.

Nem tudom,hogy mi volt a baj,de már minden okés.Vagyis most már nem ugatja meg a többi kutyát séta közben,ha pedig mégis odaszól,és rászólok,abbahagyja egyből.Szóval tényleg gőzöm sincs,hogy mi lehetett a baj,de úgy tűnik,hogy a múltkori "sarkon állás" meghozta a gyümölcsét.Talán felfogta,hogy mit akarok.
Amúgy minden rendben van velünk.Elvittem ma is sétálni,meg tudtunk kint is labdázni egy fél órát és annyira okos.♥♥ Úgy néz ki,hogy végre tényleg benőtt a feje-lágya.Imádom.♥♥

Most mi lesz?!

Ha még nem ecseteltem ezt a dolgot,akkor most nekiállok.A múltkor már írtam szerintem,hogy mostanában Mia új szokása,hogy ha meglát egy kutyát akkor befeszül és ugatja.Most nagyban azon vagyok,hogy erről leszoktassam.Tegnap elég jól ment,nem ugatott a kerítés mellett,ahol pedig mindkét oldalról ugatták a kiskutyák.Ma elmentünk sétálni és tök szépen jött,nagyon örültem neki.Aztán megálltuk a lámpánál,hogy átmenjünk a Dorottyára,ahol van egy üres,füves rész(ahova a múltkor is mentünk).Nézelődött aztán ugatott az egyik kis "lábtörlő",de arra nem reagált.Tökre örültem neki megint,hogy milyen ügyes.♥♥
Viszont ekkor a másik oldalon meglátott egy fekete kutyát és vakkantott egyet.Egyből rászóltam,magamra vontam a figyelmét és csendbe is maradt.Aztán megint...Rászóltam abbahagyta.Ezután zöldre váltott a lámpa és megint,mint a hülye gyerek elkezdett húzni,hogy odamenjünk a fekete kutyához,de persze egyből visszarántottam.Ekkor még nem voltam ideges.Tök nyugodt voltam,meg tudtam kontrollálni Miát,mert mikor visszarántottam abbahagyta a húzást.Átmentünk a másik oldalra és labdáztunk egy tök jót.Nagyon ügyes volt,nem ment el messzire és rögtön jött,sőt nem is jött,hanem egyenes szaladt vigyorogva,lebegő fülekkel,amikor szóltam.♥♥ Úgyhogy nyugodtan mondhatom,hogy nagyon-nagyon boldog voltam.Csináltam pár képet indulás előtt aztán pedig elindultunk hazafelé.Nagyon ügyes volt ekkor is.DE! Mikor már majdnem hazaértünk,akkor hirtelen ugatott egy kis pukkancs kutya és Mia válaszolt.Rászóltam megint sikerült elvonnom a figyelmét...de a kis hülye vakarcs megint ugatott és nem is hagyta abba,itt már egyszerűen nem tudtam mit csinálni Miával...Rászóltam, megcsíptem(és tényleg ott ahol fáj nekik) de arra is csak hirtelen hátrafordult és nem érdekelte,ugatott tovább.Végül pedig abbahagyta az ugatást a másik,mert szerintem továbbvitte a gazdája(nem tudom,hogy milyen kutya volt,de az ugatásából hallva megint csak egy kis öleb...),így Mia is abbahagyta.
Ezek után már semmihez sem volt kedvem.Megálltam a kutyával az utcánk sarkánál és ott álltam tök csendben,mozdulatlanul és gondolkodtam,hogy mi a sz*rt cseszhettem el...Minimum 10 percig ott álltunk.Mia tök türelmesen várt mellettem,meg se mukkant.Olyan volt,mintha ott sem lett volna,pedig többször ugattak a kutyák a kertes házak udvaráról,igaz messzebbről,de akkor se ugatott csak figyelt.Egyszer próbálta de rászóltam és inkább meggondolta magát.Lehet,hogy valamennyire megértette,hogy miért is állunk ott,habár azt nem hiszem...Szóval gőzöm sincs,hogy mit csináljak vele...Nem akarom feladni és nem is tudom,de egyszerűen megőrülök ettől.Lehet,sőt,biztos,hogy ez nem olyan hú de nagy probléma és tuti vannak ennél nagyobb gondok is másnál,de pillanatnyilag ez az egyik legrosszabb dolog nálunk,amit meg kell oldanom valahogyan,mert engem akkor is nagyon idegesít ez az egész.Mindenki tök hülyén néz rám,mikor Mia elkezd ugatni.Mintha még nem láttak volna ugató kutyát...Ja arról meg nem is beszélve,hogy így egyetlen kutyás sem jön a közelünkbe,mert azt hiszik,hogy "veszélyesek" vagyunk...

Boldog Születésnapot Maki!♥♥

Igen,ma van Miának a második születésnapja,amit szinte alig tudok elhinni.Nem is tűnik úgy,hogy már 2 éve itt van(április 16-án lesz pontosan 2 éve).Pontosan emlékszem,hogy mi hogy történt.Mintha csak tegnap lett volna.*-*
Tehát Boldog Születésnapot Mia,és remélem,hogy még nagyon-nagyon sok évig velem leszel!♥♥*-*

♥♥!