Tegnap elmentünk sétálni és labdázni ide,a tőlünk nem messze lévő helyre,ami a sportbolt mellett van(Dorottya utcánál).
Mikor elindultunk ügyes volt,és nem is rángatott.Mikor lefordultunk,és már majdnem odaértünk,akkor hirtelen észrevettem egy macskát.Kb 200 méterrel előttünk volt és szaladt.Azt hittem,hogy Mia nem veszi észre,mert többször volt már olyan,hogy a kerítés mellett mentünk el és 2-3 méterre tőle ott ült a cica de nem vette észre.Hát most rosszul hittem...Kiszúrta,és minden baja volt..Nyöszögött minden áron oda akart menni.Szóval vártam egy darabig míg megnyugszik és aztán mentünk.Nem engedtem el egyből,mert még nézte,hogy merre mehetett a cica és nem akartam,hogy elsprinteljen.Öt perc telt el,és tökre megnyugodott,nem foglalkozott már vele úgyhogy elengedtem.Nagyon ügyes volt.*-* Egyetlen egyszer ment messzebb,mert megérzett valamit és naná,hogy az út felé kezdett el menni,ahol a macsekot láttuk...Szóltam neki.Hátra se nézett.Szóltam még egyszer,akkor már valamennyire észbe kapott,de úgy volt vele,hogy még megy előre,és végre harmadjára már hátra nézett,na én akkor elkezdtem futni az ellenkező irányba és hívtam ő meg mint,akit puskából lőttek ki utánam.;DD Ezt szeretem benne,hogy annyira azért nem bátor,hogy messzire menjen el nélkülem.Oké lehet,hogy megiramodik a szag miatt,de hát vadászkutya.A lényeg meg az,hogy visszajött és akkor nagy happy volt nálam,hogy hagyta a szagot és jött.Ezután nem ment el messze csak ott körözgetett körülöttem meg ugye a labdáért futott.:DD Úgyhogy a tegnapi nap nagyon jól telt.(Legalábbis amíg vele voltam.♥♥)
Ma pedig nem volt sulim,így reggel elmentünk sétálni.Most is oda voltunk majdnem egy órát,plusz itthon labdáztunk is miután hazajöttünk. Délután is mentünk,habár lehet,hogy nem kellett volna...Nem Miával volt a baj,hanem velem...Mielőtt elmentünk anyával veszekedtem és "kicsit" ideges voltam.Sétáltunk és messzebbről jött egy család,három kisgyerekkel.Az egyik meglátta Miát és elkezdett ugatni,mire maki azt hitte,hogy valami kutyus ugat és ő is elkezdett.Rászóltam abba is hagyta.De a kisgyereknek tetszett,hogy egyszer visszavakkantott így folytatta.Én meg tök feszült voltam és már el is indultunk másik irányba,de nem hagyta abba a kiskölyök én pedig ordítottam egyet,hogy "Kussolj már el!"...Igazából nem bántam meg,meg nem is szégyellem magam miatta most sem,csak sajnálom szegény gyereket,mert végül is még csak kb 4 éves lehetett és ők még ilyenek.Meg mondjunk voltak még ott páran és "kicsit" hülyének nézhettek,de le*szarom...már mindegy.Megtörtént ez van.
Mikor pedig hazajöttünk Miával elkezdtem itt bent a szobában birkózni.Annyira imádom.♥♥ Mindig fel tud dobni,ha rossz kedvem van,vagy ha szomorú vagyok.Kis majom.♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése